|
 |
|
|
... legény, istenek párja,
Szemben ki ülhet szép szemeddel,
Édes kacajos közeleddel.
Kacajoddal, mely szíven-vágva
Fogja a mellem.
Hacsak már látlak, elalélok,
Torkomon a szavak elfúlnak,
Bőrömre zápor-szikrák hullnak,
Szememben sötét, vad árnyékok
S lárma fülemben.
Hideg verejték veri testem,
Remegően, félve halóan,
Az ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hacsak már látlak, elalélok,
Torkomon a szavak elfúlnak,
Bőrömre zápor-szikrák hullnak,
Szememben sötét, vad árnyékok
S lárma fülemben.
Hideg verejték veri testem,
Remegően, félve halóan,
Az őszi fűszálnál fakóbban
Állok és már érzem a vesztem,
Meghalok érted.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... undorodom.
Elmondom önöknek, hogy miért, bár ha csak ráemlékszem is a dologra, reszkető félelem fog el, a gyomrom rémületes undorban vonaglik, a szemeim előtt és a torkomon hideg, nedves varangyok mászkálnak, a füleimben egy békanyálszagú hang vartyog, és gerincoszlopomban görcsös, jéghideg iszonyat szaladgál. És én ma éjjel nem fogok aludni. Mégis elmondom, ho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szombat este Tisztázzunk valamit: nem táncolok...
A mágikus. A város nekilódul, hogy hajnalra kivetkőzzön homo sapiens mivoltából. Én ezt nem szeressem annyira, ellenben néha kénytelen vagyok elmászkálni, hogy mikor hazakeveredek kis szülővárosomba, együtt töltsek egy kis időt a barátaimmal.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem iszom alkoholt, több megfontolá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... szűknek éreztem a rejtekhelyemet.
Előbújtam.
De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa
volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem,
megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért.
És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg
egyszerre egészen jól tudtam sírni.
Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy
bőgtem tovább az ő kedvéért.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szűknek éreztem a rejtekhelyemet.
Előbújtam.
De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa
volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem,
megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért.
És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg
egyszerre egészen jól tudtam sírni.
Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy
bőgtem tovább az ő kedvéért.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... melyeket kiadott nem azért tette, hogy velem kommunikáljon. És eljött a perc. Minden értelmi tudás mi bennem volt, most egyetlen formátlan hanggá sűrűsödött össze és süvítve szökött ki a torkomon. Nem hagytam abba. Jól esett minden mozdulat. Minden, ami Vele volt kapcsolatos. Rátekintettem, de Ő csukva tartotta a szemit és csak a légzésére figyelt. Melléfeküdtem. Beletúrtam a hajá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hozzál, mert máshol viszont pont az ellenkezője igaz.
Hoztam sört a hütőből, meg egy nagy fürdőlepedőt, amit magunk alá terítettünk. Mennyei érzés volt, ahogy a hideg ital lecsúszott a torkomon. Ültem az ágyon, a két Nagylány között, és iszogattunk, és persze gondosan kielemezték a történteket, gondosan ügyelve, hogy némi cikizés is jusson nekem, rendesen, de végül is megálla... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bújtam volna a fejem búbjáig. Mindenki szemében nyálcsorgató kéjvágyat láttam, egész hazáig.
Ingerültem csaptam be magam mögött lakásunk ajtaját, majd gyorsan legurítottam kiszáradt torkomon egy pohár hideg vizet. Lassan lecsillapodtam, majd lányom szobája felé vettem az irányt, hogy konzultáljak vele vacsora ügyben. Épp be akartam nyitni szobájába, mikor bentről ütemes nyög... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... toporognak, szegények, biztos nagyon kellhet pisilni. Csomagtartó nyit, egy adag kaja kivesz, leül, kajál. Hallgat. Nyomi mondja közbe, hogy valami más helyre kéne menni, itt túl lájtos a zene. Torkomon akad a kaja. Lájtos?! Ez?! Há bazz, mint egy útburkolat-bontás... mindegy, nem tudhatom, elmennek, viszlát, remélem szívrohamot kaptok.
Balra tehetséges... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... képeket. Fájt, minden egyes szép gondolat, mosoly.
Minden egyes ,,szeretlek" szó emléke mély sebet hasított szívembe. Szóra nyitottam a számat, de nem jött ki hang a torkomon. A csalódás és a fájdalom megnémítottak. Szerelmem egy átokká vált, mely lassan pillanatok alatt felőrölni látszott. Lényem megszűnt létezni, csupán egy üres test állt lábain, lélek s b... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Nagyokat öklendezve tapogatódzott a mosdó felé, s az elkövetkező félórát félig ájultan töltötte a vécé falának támaszkodva.
- Dögöljek meg, ha még egyszer egy rohadt korty is lemegy a torkomon! - zihálta, ki tudja, hányadszor, könnyben úszó szemmel.
A reaktorok kitartó és monoton zümmögése mintha egyetértő muzsikát dalolt volna.
"Még egyszer ellenőrizni mindent! A ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... istenek párja
szemben ki ülhet szép szemeddel,
édes kacajos közeleddel,
kacajoddal, mely szíven-vágva
fogja a mellem.
Hacsak már látlak, elalélok,
torkomon a szavak elfúlnak,
bőrömre zápor-szikrák hullnak,
szememben sötét vad árnyékok,
s lárma fülemben.
Hideg veríték veri testem,
remegően, félve, halóan,
az ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kortyot. Jose és Miguel kimerülten, pihegve ülnek az ágy szélén, arcukon széles mosollyal nézik, ahogy Angie és én elkortyoljuk a kókusztejbe és alkoholba kevert nedveiket.
Torkomon selymesen csúszik le az ital, számban a trópusi sziget minden aromája keveredik, gyönyörömet megkoronázza, testemet felhevíti az édes nedű. Élvezettel nyelem minden cseppjét, tekintetem Ange... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... mindent körülöttünk, semmi mást nem látok és nem érzek, csak a bíborvörösen égő vágyat lehunyt szemeim mögött, ahogy Kaito a szája végre mellemen kalandozik. Sóhajtanék, de nem jön ki hang a torkomon, Kaito pedig szívem minden dobbanását ajkain érzi, ahogy szájába vonja hegyesen meredező mellbimbómat. Nyögésem távoli, nem-evilági gyönyör fakasztotta, tudatom messze száguld, testem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sírásom!
Egy csillag sajog bennem pirosan, s suhog
fényszárnyú örök karácsony!
Mária! - énbennem keserű pásztorok indulnak
e szóra s otthagyják a nyájat,
torkomon örökös a meghatódottság, mellyel
kalaplevéve csodát várnak.
Mária! - zokogó ária, templomi dallam,
Ave Mária, zsoltár,
Énekek Éneke! - halk kórus, botló gyermekkoromban|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... minden felé vágó alkalmatosságok. Egy darab besózott emberi hús egy másik edényben. Öklendeztem, és ordítani akartam, de képtelen voltam a félelemtől akár egy nyikkanást is kiereszteni a torkomon. Pete végignézte, ahogyan aprólék készül a kezéből, a lábszáraiból. Istenem... Mit tettél!? Istenem!
Hátráltam a testvérem felé. Hitetlenkedve néztem az asztalt, és fel akartam... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lux Antal:
1956
Epizód az életemböl
A tokaji müvésztelepen ért 1956 nyara. Nagyon happy voltam, mert festhettem, kitombolhattam magam.
Amikor innen visszaérkeztem Pestre, a Népszinház utcában bérelt kisméretü szobácskámba, Rózsa néni hivatalos levelet nyomott a kezembe; katonai behivómat, ami gyönyörü tokaji élményeimre hirtelen sötét árnyékot vete... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Pincehideg szájával homlokomra
Csókol ezer és ezer ráncot
És még mindig várok,
Most már álmok nélkül.
Nem táncolnak... csak az árnyak
fojtogatnak... torkomon csak a szavak akadnak,
Fuldokolva markolom párnám.
A végso krízis elmúlt
A fényes eon vár rám...
Vágyvirágok
Szeretném ha szeretnél ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... orvos.
-Vörös volt a bőre és a szeme. A fekete haja a földet söpörte. Hátborzongató volt. Éreztem, hogy valaki hátulról leüt. Még annyit érzékeltem, hogy valami kesernyés dolgot tuszkolnak le a torkomon. Ezután az utcán eszméltem fel. Emberek vettek körül. Rám mutogattak. Láttam, hogy sokak arcára undor ült ki. A hasamra fordultam és megláttam. A szárnyakat. A többit maga is ... |
|
|
|
|
|
